Akár olvasva, akár hallgatva Tamás Gáspár Miklóst igényem támad egy kis ártatlan utópiára. Tényleg, hát miért is ne lehetne az ember boldog? Talán az összes vallás szentírásában nem ez áll első helyen? Természetesen nem a vagyoni felhalmozás kell a boldogsághoz, azonban a nyomor semmiképp sem lehet a boldogság forrása. Aki ezt állította az elmúlt kétezer évben, annak erre nagyon komoly oka lehetett, akár az értelmi fogyatékosságig menően.
Már az európai középkorban is egészen jól meg tudott élni a paraszt, a földműves a munkájából, még akkor is, amikor az ún. önellátó korszakában élt az antik kapitalizmus utáni és a gépesített újkori kapitalizmus előtti időben, amelyet a gőgös technokrata „felvilágosult” európai forradalmár a rá jellemző sötét rosszindulattal „sötét középkornak” nevezett.
A középkorban ugyanis, amikor a rég letűnt Szent Királyságok Istenkirályaihoz legalább morálisan hasonló király került a trónra, a régi aranykorhoz nyomaiban hasonló nyugodt jólétben élhetett a földműves, a városi iparos, a kereskedő, a kormányzó lovagi réteg is, nem beszélve a papi értelmiségi rétegről, amely nem akart minden áron hatalmat, hiszen a nemesség sem akart minden áron nagy gazdagságot, mint ami a kereskedőnek kijárt, vagy nem akart minden áron tekintélyt, hallhatatlanságot, mint ami a szellem embereinek kijárt.
Igaz, a kereskedő sem akart minden áron sem hatalmat, sem tekintélyt, megelégedett a gazdagsággal. Azonban az iparos is megélt, egész jól. A földműves is a maga ura volt. A kor sudrája, szolgája a föld nélküli jobbágy volt, akinek el kellett adni a munkaerejét. Ez az élet kegyetlenebb volt, mint a klasszikus kasztrendszerek (India) sudrájának élete, mert azoknak ott volt a monopolizált állatölés és feldolgozás, amelytől a többi kasztbeli óvakodott, undorodott, s esetleg vegetariánus is volt egyben.
Abban a rendszerben a pária, a kaszton kívüli élt a legnyomorúságosabb helyzetben.
Ilyen idealizált monarchiákra találunk példát a Magyar Királyságban (Mátyás) és a Francia Királyságban is (IX. Lajos)
Ezekben az időkben az emberek napi átlagban kevesebbet dolgoztak, mint most és jobban éltek. Boldogabbak voltak. Akkor is volt gazember földesúr, tolvaj, uzsorás, stb. az állam (király) azonban keményen korlátozta a gyarló emberi természetből fakadó visszaéléseket a kiszolgáltatottak irányába. Persze az államgépezetet akkor is adókból kellett működtetni, magasak is voltak ezek, de megérte.
Ma is megérné. Csakhogy a senki által nem korlátozott államoknál gazdagabb magántőkések útjába még az államot jelentő kormány tisztviselőknek, választott képviselőknek is kockázatos betartani. Kockázatos, de lehetne.
Kik ma a páriák? Mi, akik ki vagyunk szolgáltatva a korlátlan kapitalistáknak, a gazdag törvényekfölöttieknek. Az államunk csak akkor véd meg bennünket, ha rákényszerítjük, egyéb eszközökkel, mint a forradalom. Ha az bekövetkezik, soha nem tudhatja a vak tömeg, a végrehajtó, hogy éppen kinek a játékszerévé válik. A választásos szisztémában ez azért kiszámíthatóbb. Mert ha már közmegegyezéssel eljátszunk egy valamilyen fajta demokráciát, az a közmegegyezést mégis csak számon lehet kérni mindenkitől. Már ez is több szabadságot biztosít, mint az Isten nélküli ördögi zsarnokság, persze olykor Isten nevében.
Akinek nincs munkája, az páriává válik, kaszton kívülivé, fölöslegessé. A munka biztosításán kívül, minden egyéb tevékenység csak pótcselekvés az állam részéről, minden szó hiábavaló porhintés, parasztvakítás. TGM azt mondta, karnyújtásnyira van a megoldás. Igaz. Ám, ha a karját nyújtja az állam a megoldás felé, könyörtelenül levágják azt a kart a láthatatlan kezek láthatatlan kardokkal. Az eredmény látható: Tekintélyét vesztett politikusok, romló pénz, még több munkanélküli, nemzeti érzéseink lekaszabolása, hogy megint szégyenkeznünk kelljen magyarságunk miatt. Az eszközök változatosak.
Az ellenség (akinek szeme van látja) persze láthatatlan, de a sérülések fájnak. Fel kell tennünk a kérdést: Ha van államunk miért nem bennünket képvisel a gátlástalan kizsákmányolókkal szemben, a sátánnal szemben? Miért nem tudunk megélni az elmúlt 200 év tudományos-technikai fejlődése után napi 3 óra kényelmes munkából? Mert ezen felül még a saját államunk javára szívesen dolgoznánk 5 órát. Tehát a nemzeti közösségünk javára dolgoznánk ezt az 5 órát. Meg ez is csak 8 óra. A nemzeti közösségünk eredménytartalékából azonban készek lennénk segíteni rosszabb földrajzi körülmények közt élő embertársainkat, hogy önfenntartó gazdaságukat pályára állíthassák. Az erre hivatott végrehajtó szervezetek már régen léteznek az ENSZ-ben. Ja, csak az eddigi profithajhászoknak nem jutna többé semmi. Nincs gond, számukra kényelmes szociális otthonokat tartanánk fenn, még dolgozniuk sem kellene. (Minden nap ananászos pulykamell pezsgővel stb.) Ja, persze a kábítószer gyártása helyett a most kizsigerelt szerencsétlenek mák helyett búzát ültetnének állami szubvenciókkal.
Az Európai Únióban pl. ennek érdekében egy új alkotmányt kellene bevezetni, melynek első paragrafusai közt szerepelne, hogy államforma királyság, a király a beavatás után megkoronázandó a Magyar Szent Koronával és kívánatos, hogy a király személye szent és sérthetetlen legyen egyelőre csak profán értelemben, egészen a szent királyság visszaállításának idejéig, miután a profán alkotmány i betöltvén hivatását, melyet a több ezer éves interregnum végeztével a Szent Király hatályon kívül helyez, ám annak szellemét önként mégis betartja, amennyiben egyezik Isten akaratával, amelynek a Szent Király az egyedüli közvetítője.
Miért is nem tesszük?

 

Változások a „Néhány gondolat után”.

 

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen kis ország, amelyet Jaltában olyan könnyedén löktek oda Sztálinnak, amelyet oly rútul hagytak cserben 1956-ban, nem lehet olyan független, amilyen szeretne lenni. Ezt nemcsak tudják, de ösztönösen is érzik a szerencsétlenségükre magyarnak születettek. Van azonban egy minimuma a függetlenségre törekvésnek, amelyet elsősorban a belpolitikában és a nemzeti alapcélok kitűzésében teljesíteni kell, vagy ha nem lehet, ha azt sem engedik, akkor azt tudtára kell adni a népnek. A kormány ezt a minimumot nem teljesítette, és még csak kísérletet sem tett arra, hogy megmagyarázza. Nem is tehetett, mert ahhoz saját sajtó és vele együtt lélegző tájékoztatás kellett volna. A sajtót és a médiumokat viszont az első rossz rögtönzéssel leadta a vele szembeni erőknek. Azóta viszont megvan az az állandó kényszeredett hivatkozása, hogy nem tudja céljait megvalósítani, mert a sajtó ellenséges, és tetteit, szándékait félremagyarázza és elhallgatja.

 

Ez csak néhány mondat a néhány gondolatból, s még csak nem is a maga korában legcsípősebbek közül való, s lám mégis, most felmelegítve jobban süt mint egykor, abban az időben, amikor a FIDESZ még csak a ma már csupán politikai, futottak még kategóriás SzDSZ utánpótlásaként jegyeztetett, s lám a nagy liberális gesztor színei most szürkülnek hónapról hónapra,  évről évre fekete semmivé. (Ezért – azonban - búsuljon a ló!) Fekete gonosz semmivé, amely azért rakja szorgalmasan sunyi szellemi petéit szanaszét. (Erre viszont figyeljen minden csillagszemű!)

Mit is kell értenünk a nemzeti alapcélok kitűzéséhez szükséges függetlenségi minimum alatt? Például azt, hogy megadóztatjuk a bankokat is, megkérdőjelezzük a Magyar(?) nemzeti(?) Banknak az Európai Központi Banktól való aránytalan függését a magyar parlamenttel szemben. Vagy akár a magyar kormánytól. Miért is nem nyomtathatunk tetszés szerint a magyar pénzből amikor akarunk. Mert most tilos! Eddig a kérdésig még a mai 2/3-os kormány sem mert elmenni, pedig ezen messze túl kell lépnünk. Akár az „Egy gondolat” szellemében, akár azért, mert ezt én most kijelentettem. Persze az én legitimációm még nem lett kipróbálva…Na, majd…

Az első szabad(?) magyar kormány még nem tudta tudtára adni a népnek amit fontosnak tartott volna elmondania magáról, céljairól, mert a sajtó nem az ő kezén volt? Igaz. 1990-ben már azzal jött Haraszti Miklós a salgótarjáni szabaddemokrata „szervezet”-hez helyretenni machiavelizmus-hiányos politikai attitűdjüket, hogy „nyugi, a Magyar Hírlap már a kezünkben van”. Hát most már nincs. Miért is oktatta ki a „föntről jött” megmondó ember a „tájékozatlan salgótarjániakat? Mert szóba álltak az akkori Munkáspárti öregekkel, akikben nem láttak mást, csak azt az elvi politizálást folytató becsületes embereket. Hogy mások voltak ezek az elvek, azt feledtette az, a politikában elburjánzott erkölcsi relativizmus, sőt nyáladzóan vigyorgó cinizmus, amelynek az első jeleit az akkori MSZP-nél már tapasztalni lehetett. Az elvi politizáló fogott kezet az ellentétes oldalon álló elvi politizálóval, s hallgatták egymást Voltaire ismert szlogenjének szellemében. Milyen kár, hogy ez az attitűd eltűnt a magyar közéletből.

Ma már igazán nem állíthatjuk, hogy a nemzeti kormányunk lépten, nyomon izzadva arra hivatkozna,  „hogy nem tudja céljait megvalósítani, mert a sajtó ellenséges, és tetteit, szándékait félremagyarázza és elhallgatja.” Tesz róla, hogy ne így legyen.

Többek között, ez azért mégis csak egy komoly változás. Nem-de, kedves uraimék?

 

2012-09-23         Rákos Csaba

 

Mi legyen a parlamenttel?

 

Egy kedves ismerősöm szerint el kell zavarni a parlamentet a …….-ba-nem kis nyilvánosság előtt közölve. Megpróbálok erre úgy reflektálni, hogy a pulzusom stabil maradjon és az ő igazát úgy kibontani, hogy ne érezzen ebből közvetlen fenyegetést az államhatalom.

Első kérdés, hogy el vagy szét?

Amennyiben el akarjuk zavarni rögtön tisztázni kell, hogy akkor mi legyen utána. Talán megint egy parlament. Nem, hiszen az elzavarás a parlamentnek szól, nem a képviselőknek, akiket a jelenlegi módon, (vagy nem) pótolni kell. Az elzavarás után nem kell pótolni a parlamentet és a törvényhozó hatalmat valami (valaki(k)) veszik át.

Amennyiben tényleg csak szét, akkor választani kell a helyükbe. Jó, de kikből? Lesz-e vajon olyan politikai formáció, amelyben a szétzavaró nép megbízik? Itt kell megemlíteni, hogy a nép nem zavarhatja szét a parlamentet, csak a parlament oszlathatja fel önmagát. A mási megoldás a rendkívüli állapot és a szabadságjogok korlátozása a parlamentizmus ideiglenes felfüggesztésével.

Amennyiben mégis a nép dönt az csak erőszakos és forradalmi formájú lehet. Igen ám, de éppen a liberális demokrácia nagy ívű gondolkodója(TGM) mondotta volt az ATV-ben, hogy a forradalomnak csak akkor nevezhetünk valamit, ha ezáltal kevesebb szabadságból több szabadság jön létre. Csakhogy aki elzavarja a parlamentet, az nem akar több szabadságot, hanem éppen hogy kevesebbet, mivel szerinte ez a kis szabadságfok fogja korlátozni a korábbi liberálisok demokratikus és jogszerű (bár nem erkölcsös) hipergazdagodást, ami talán nem is annyira jogszerű egy normális államban, csak ott, ahol a jogot erre alkalmassá tették. (Mint nálunk 1989-től folyamatosan) Hát akkor persze, hogy jogszerű. Kínában nem tudom milyen mértékű gazdagodás jogszerű, de azt tudom, hogy milyen módszerű nem az, ugyanis hallottam két polgármester kivégzéséről korrupció miatt. A KÖVETKEZTETÉSEKET erről a vonalról fogom továbbfűzni, csak van itt még valami.

A nép nem szokott forradalmat csinálni. Azt mindig elit gerjeszti, provokálja, amelynek mindig van egy legális és egy undergrund része. A láthatatlan, személytelen csinálja az ideológia alapjait, viszont ezt szigorúan kollektíve, egy-két túlbuzgó (többnyire érzelmileg sérült) értelmiségi pedig - népszerűségétől elalélva – kidolgozza legálisan és a kiadásokból vagy egy miniszteri (népbiztosi) állásból vagy egy protekcionális vállalkozásból meggazdagodik. Persze, akinek a hírnév és elismerés kellett mindenáron, annak nem mindenáron kellett a nagy vagyon (csak egy közepes). Így születtek meg a „Nagy felvilágosodás” íróinak és a „Marxizmus klasszikusainak” világfelforgató alapművei. De mivel a világ akkoriban már egyre liberálisabb lett (Még a monarchiákban is), nem a hatalom cenzúrázott föntről, hanem a háttérhatalom lentről. Tehát 1789 18301848 a rejtőzködő, illuminátusokkal beoltott szabadkőműves hálózat műve volt a nagytőkések (gyárosok, de többnyire bankárok pl. Rochild) tiszteletteljes, de ellentmondást nem tűrő kérésére.

Egy két példa bizonyítja, hogy a parlament elzavarása után inkább üdvös fentről pl. tábornoki kar, mint Törökországban többek közt. (Megjegyzendő, hogy miután Magyarországon a háttérhatalom fölszámoltatta az itthoni ágenseikkel a katonaságot, erre képtelen lenne.) Törökországban Bursában táncoltunk a Nógrád Táncegyüttessel a 80-as években, amikor katonai diktatúra irányította az országot.(De azért nem láttam szomorú arcokat, sem koldusokat.) Nem is akárhogyan, mert olyan fejlődési pályára állította, hogy amikor újra ott jártam, Isztambulban, mint kereskedő láttam, hogy egy exportőr óriásnak a legnagyobb kereskedővárosában vagyok. Ma Törökország gazdasági és katonai nagyhatalom. A mostani válság sem rendítette meg, míg a „demokratikus” USA és az EU recseg-ropog. Jobban, mint mi.

KÖVETKEZTETÉSEK:

A parlament elzavarása, felfüggesztése lehetetlen, mert most a szabadkőműves szervezet lakosságra gyakorolt hatása már elenyésző, hiszen nincs meg az a szervezett munkásosztály, ahova befurakodva hatékony államrend elleni szervezkedést tudnának kifejteni. Különben is Isten őrizzen erről a végkifejlettől. (Azért megjegyzendő, hogy most a cigányságot próbálják felhasználni a munkásság helyett erre a célra, de hiába.) Összességében az is igaz, hogy ma már koránt sincs olyan jelentősége a szabadkőműves hálózatnak, mint a század XX. Sz. első felében, amikor a világháborúkat előkészítették. Van helyettük néhány hatékonyabb centralistább féllegális szervezet. A mostani gazdasági válságot is ők vezérlik.

Másrészt a katonaság nálunk mos nem alkalmas még egy 10-15 éves katonai diktatúra korrekt megvalósítására, de sajnos a rendőrség sem. Ezzel szemben ellenerőként ott vannak a nem magyar befolyásoltságú fegyveres magánhadseregek.

 A parlament szétzavarásának feloszlatásának eszköze szintén nem a nép kezében van. Az egyetlen eszköz, az szerencsére békés, a népszavazás. Ennek valóban meg van a módja. Ez azonban a mi szemszögünkből kétélű fegyver, mert itt az győz, aki a médián keresztül hatékonyabb propagandát tud kifejteni. Mi is a propaganda? A mai napig az, amit Hitler a Mein Kampf-ban leírt: „Minden propaganda legyen populista, a színvonala pedig igazodjon a célcsoport legkorlátoltabb gondolkodású tagjainak értelmi színvonalához.” A mai állapotokat nézve, ezt a mai baloldal és médiája csinálja jobban, mint a jobboldal. (Most!) Aki a propagandában győz, az fog győzni az új választásokon. Ezt akarjuk? Nem, tehát ne siessünk ezzel.

Egyetlen megoldás, ha FIDESZ-KDMP úgy oszlatja föl a parlamentet, hogy át tudja adni a hatalmat, egy katonai vezetésnek, amely a szigorúan jobboldali bürokráciára és a fegyveres testületekre támaszkodva, bizonytalan ideig felfüggeszti a parlamenti demokráciát, erősen korlátozza a gyülekezési szabadságot, megszünteti a pártok, szakszervezetek állami támogatását, betiltja a sztrájkjogot, erősíti a civil szerveződéseket (Ez paradoxon, de logikus érvek alapján áll. Most nem fejtem ki.), újjászervezi a szakszervezeteket, fölállítja a háromszintű gazdasági elosztó rendszert szigorú katonai biztosi ellenőrzés mellett, megteremti a teljes foglalkoztatottságot. Erre eszközök, módszerek:

 

(Eddig elhanyagolt innovatív munkahelyteremtő, szociális programok és állami beruházások. Nemzeti valutát külföldtől függetlenül nyomtató csak államilag irányított Nemzeti Bank. Ásványkincseink teljes állami tulajdonlása és kitermelése. (Energiafüggetlenség) A mezőgazdaság exportja és vízkincsünkre alapozott állami idegenforgalmi bevétel. Nagy állami profit mellett alacsony kis és középvállalkozói adó. Kamatmentes hitelt kibocsátó állami befektetési bank. Szerencsejátékok betiltása. Részleges kijárási tilalom. Stb, stb)

A katonai vezetés a következő feltételek esetén állítja vissza a parlamenti demokráciát:

 

1. Az államadósság a nemzeti össztermék 40%-a alá csökken.

 

2. Öt egymást követő évben nincs államháztartási hiány.

 

3. A hatalomátvételtől számítva az eltelt évek külkereskedelmi mérlegének átlaga pozitív.

 

4. Teljes foglalkoztatottság.

 

5. Öt egymást követő évben a népszaporulat pozitív.

 

6. Öt egymást követő évben a nyugdíjakat lehet finanszírozni az évi nyugdíjjárulékból, és az elkülönített(!) állami nyugdíjalapban a következő év nyugdíjának teljes tartaléka megtalálható.

Ez alatt az idő alatt mindenki azt ír, amit akar, teljes szólásszabadság mellett, de az államrend elleni uszítás büntetésének terhe mellett. Ennek érdekében az internet mellett, az állam megyei közéleti hetilapokat tart fenn. A kereskedelmi TV-k viszont szigorú cenzúra alá esnek és beszüntetendő minden pornográf és bulvárlap.

 

Sok mindenről nem írtam, de aki akar tegyen fel kérdéseket.

 

Csaba Rákos, 2011. augusztus 18., 22:55

Oldal: gondolatok
"Hal helyett hálót!" Önfoglalkoztatás állami segítséggel. - © 2008 - 2024 - felemeltfejjel.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat