Csurka István: Maszek Internacionálé



Hírül adatott, hogy az MSZP elnökválasztó és miniszterelnököt jelölő kongresszusa végén az Internacionálé közös eléneklése „magánkezdeményezésre történt.” A tévéhíradó ugyanakkor átszellemült arcú, szinte könnyező, meghatott csoportokat mutatatott. Elvtársak, akikben újra feltámadt a nemzetköziség, a proletárság hívása, talán nem is egy-szerűen énekelték, hanem szinte bömbölték a régi indulót és egy percre újra elhitték, hogy van proletár küldetésük a világon. De hát másnapra az Internacionálét meg kellett tagadni, mert Bajnai Gordonnak, a Magyar Szocialista Párt új, állítólag pártonkívüli miniszterelnök-jelöltjének kellemetlenné vált a dolog. Ezért lett „magánkezdeményezés” az állva éneklésből.



Akit elnöknek választottak meg elsöprő többséggel, Lendvai Ildikó az egykori MSZMP-központ (ma Fehér Ház, azaz az Országgyűlés irodaháza) agitációs és propagandaosztályának felkent munkatársa, Aczél György cenzora, aki a párt kultúrpolitikája által veszélyesnek tartott művek és előadók megjelenéseit korlátozta. Közreműködött a Tiszatáj 1986-os betiltásában, tök-megbízható elvtársnő volt mindaddig, amíg az intézmény meg nem szűnt. Számos más kongresszusi küldött, nagyhatalmú vidéki vagy fővárosi potentát úgyszintén a párt felső káderállományához tartozott, és az Internacionálé életek, egzisztenciák fölötti rendelkezésre jogosította fel őket. Valamint extra életre, előjogokra, mindentudásra, hatalomra és szolgálatra is. Elvtársak voltak, akik az Internacionálé jegyében tűrtek, támogattak és tiltottak. Kéjt nyilván a tiltás okozott bennük nagyobbat, lévén, hogy az emberi természet, pardon: a bolsevik ember természete a tűrést, mint olyat, nem tartja az akasztáshoz fogható, egész lényüket átható kielégülésnek. A bolseviki ölés közben van elemében. Amikor nekimegy a múltnak, hogy eltörölje, minden, a múltat alkotó, még élő emberrel együtt. Ők akkor vannak elemükben, amikor rabszolgahadként, késekkel erednek neki a fennálló rendnek és megölnek mindenkit, aki az útjukba kerül.



Meg kell érteni a milliárdos csiszlikeket. Ők most már nem rabszolgák, hanem rabszolgatartók. Vagyonos emberek, off-shore cégek alapítói, ezer holdak birtokosai, bankárok és menedzserek, kapitalisták nemzetköziségük – internacionalizmusuk – szürke kis behódolás lett egy szétkent, amerikanizált tőkeáramlásban, tőke-kozmopolitizmusban. Elfeledtek mindent, ami a proletár sorshoz kötötte őket. Osztályharc helyett vagyonvédelmet tanítanak. Vagyonvédelmi káefték, rt.-k munkatársai, tulajdonosai, pontosabban társtulajdonosai izraeli elvtársaikkal, akik már szintén nem szeretik az Internacionálét, mert orosz hazájukra emlékezteti őket, ahol üldözöttek is voltak meg üldözők is. Zavaros a dolog, hagyjuk. Ha már elbömböltük könnyes szemmel, fogjuk rá, hogy magánkezdeményezésre történt.

Azt hiszem, nincs az a szatirikus, nincs az a Gogol vagy Swift képességével megáldott író, nincs az a kabarészerző, aki ennél képtelenebbet, hátborzongatóan bizarrabbat ki tudna agyalni, mint ez a szocialista kongresszuson „magánkezdeményezésre” elénekelt Internacionálé. Hozzáértve természetesen az énekelők múltját és szörnyű jelenét is. Ez a jellemtelenség metafizikai magasságú csúcsteljesítménye.

Mert a háromvillás Bajnai szemrehányást tett. Jelenlétében ezt nem lett volna szabad elénekelni. Ő nem párttag. A szocialista párt jogfolytonos miniszterelnök-jelöltje ugyan, konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal ültetik a korábbi csiszlik székébe, de neki mint háromvillásnak az induló mégis büdös.

Bajnait az őrezrednek elődeinél nagyobb költségekkel kell őriznie máris, mert ő egyszerre három budai villában is tartózkodik. Egyikben a családja lakik, a másikban ő maga, a zöldövezet egy másik pontján, a harmadikban pedig az éjszakáit tölti mostanában.

Magánügy? Igen, olyanforma. Miként az Internacionáléhoz való vi-szony is. Egy vállalkozónak, a Wallis Rt. volt vezetőjének, tulajdonosának, az ország egyik leggazdagabb cége tulajdonosának lehet három budai villája, élhet külön a családjától és töltheti éjszakáit egy harmadik helyen, akár egynemű, akár másnemű lény vagy lények társaságában. Miniszterelnökként azonban nem. Illetve számot kell adnia arról, hogy miért él ilyen elferdültnek látszó életet és nincsen-e nemzetbiztonsági kockázata annak, hogy nem tudni milyen körben tölti az éjszakáit. Hiszen lehet ettől ő búskomor és epekedő, forralhat bosszút előző szerelme iránt, vagy lehet olymértékben erkölcstelen és szabados életvitelű, amely attól függően, hogy kik hálózzák be vagy kik esnek áldozatául, jelenthet nemzetbiztonsági kockázatokat. Nem volna előnyére a rabszolgatársadalomnak, ha a miniszterelnöki villából, amelyet gondosan őriznek, előbújna – „comming out”-olna – valami illetéktelen. Hiszen, ha van célszemély, akire érdemes most idegen hatalmak titkosszolgálatainak rákondorodniok, akkor az egy évre minden titkok tudójává váló Bajnai az lesz.

A decens gyerek nem állhatja az Internacionálét, rendben. Három villája van, rendben. Ámbár erről, már csak az öngyilkosságba kergetett libatenyésztők magas száma miatt is számot kellene adnia. El kellene mondania legkésőbb székfoglaló beszédében, hogy bődületesen nagy vagyonát cégfelszámolásokkal szerezte. Átvett és megtanult egy amerikai módszert, amely ott már évtizedek óta dívik, amely szerint be kell épülni egy-egy cégbe, vállalatba, ebbe-abba, tulajdonhoz kell jutni benne, majd tönkre kell tenni és el kell adni, át kell játszani másnak, régi tulajdonosait földönfutóvá kell tenni és ha az üzlet befejeződött, át kell röppenni egy másik cégbe. Alkalmat kellene adni az Országgyűlésnek, hogy valaki megkérdezze: hová tetszik röppenni, Bajnai úr, ha Ma-gyarországot tönkre tetszett tenni és mindent ki tetszett árusítani belőle. Netán várják valahol?

Az ismert és használt „gordon-lak”-ok száma három. És az off-shore cégeké? És a cselédeké? A partnerek az éjszakában beszélnek ma-gyarul? Vagy ha az éjszakák magányosak, mit tetszik szedni? Pszichoanalízisre nincs szükség?

A magyar társadalom még ennyire félretájékoztatva és jóformán minden lényeges ismeretből kizárva is érzi, hogy valami nincs rendben ezzel a Fekete Péter öcsémmel, akit előhúztak látszólag a cilinderből, valójában egy megtervezett internacionális folyamat eredményeként. A kinevezés büdösebb, mint Bajnainak az Internacionálé.

De van más baj is. A megtagadott Internacionálé azt is jelenti, hogy Magyarországon megszűnt a baloldal. Nincs baloldali párt. Az egykori szavazó tömegek, az őszintén baloldali érzelmű emberek, a szegények és a dolgozók, a szakszervezetekbe tömörültek, és akiket nem engednek még szakszervezetbe tömörülni sem egykori elvtársuraik, a mai milliárdosok, képviselet nélkül maradtak. Ilyen disznóság sehol sincs, legalább-is ebben a mértékben Európában. A szociáldemokrácia mindenütt behódolt a tőkének, de ekkora feslettséget, ekkora árulást, a volt rabszolgák ilyen mértékű elárulását sehol sem valósította meg a párt.

A lakótelepek bűzhödt lépcsőházaiból nyíló betonkockákban most ottmaradt az elárvult baloldali szavazó, a volt munkás, a nyugdíjas, a megrögzötten hívő kisember, a szocializmus híve nem párt, hanem képviselet nélkül. Az Internacionálé megtagadásával ezek a milliárdosok eltemették a baloldali párt utolsó maradékát is. Eddig sem voltak szocialisták, hiszen milliárdosok voltak, bérrabszolgatartók, iparágakat kiárusítók, privatizációs bajnokok és nagybirtokosok, de tagadták. Legalább tagadták. Most azonban beismerték, hogy nagytőkések és liberálbolsik. Minden, amit szem száj kíván, csak nem baloldaliak.

Perverz dolog, hogy pártfunkcionáriusból lett alakok, milliárdosok védelmezik a baloldali tömegeket.

(Elhangzott 2009 áprilisában)

 

Csurka István:

Az uralkodó réteg, a törpe kisebbség hatalomban hagyása magyar tragédiát fog okozni

Soros György bejövetele



Meg voltam győződve egyébként, hogy Antall József, mivel mindazt tudja, amit én tudok, ugyanazt gondolja a magyar élettérről, a magyar sors Bilderberg-alávetettségéről, mint én. Debreczeniről nem gondoltam ezt és több közeli emberéről sem.

Ebből az következik, hogy ha látja, hogy nem tud megfelelni annak a küldetésnek, amit az MDF és a magyarság rábízott, távozik. Feláll az országgyűlésben és feltárja, milyen és mekkora nyomás alatt van, lemond és a köztársasági elnök kénytelen új választásokat kiírni, amit nyilvánvalóan nem nyer meg az MDF, de megnyerhet az ország, mert rádöbben a valóságra. Szomorú sejtésem, Antall (a tanácsadókra hallgatva) az MDF érdekei mögé bújt, hogy a magyarság érdekét ne kelljen képviselnie.



A tanulmányomat ezért írtam meg. És ezért nem mutattam meg senkinek. Tudtam, hogy egyedül vagyok. Kilencvenkettő őszén Antall József már folyamatos kemoterápiás kezelés alatt állott, fizikailag, szellemileg, lelkileg emberfeletti volt, amit megtett, átélt, elszenvedett. Óriási mennyiségű munkát végzett állandó halálközelségben, szenvedések között. Sajnáltam, de az ország állapota még rosszabb volt. Öles léptekkel haladt a privatizáció, a külföldi tőke kénye-kedve szerint vásárolta fel a magyar piacot. Idegen kézre került a teljes magyar feldolgozóipar, kifejlődött egy nómenklatúra burzsoázia, elszabadult az erkölcstelenség kultusza, a kárpótlással kisemmizték a magyar falut, létrejöttek az új nagybirtokok és a munkanélküliség és a nyomor szinte elviselhetetlenné nőtt. És dúlt a médiaháború, Göncz Árpád, a köztársaság elnöke nyíltan a másik oldalra állt, nem írta alá az intendánsok kinevezését és hetente járt ki New Yorkba jelentéstételre és eligazításra. Tovább vállalni a hatalmat, s ennek okozójaként rögzülni a közvélemény szemében, kormányozni az ország helyett a Kossuth teret – mai szóval elvinni a balhét – fájdalmas kimondani, de abban a helyzetben, szinte hazaárulás volt.



A magyar sors túllépett azon az MDF-en, amelyért dolgoztam, amelynek addig, egész életemet szenteltem. Ez elviselhető volt. A magyarság került vert helyzetbe. Ami elviselhetetlen volt. S Antall ebben a helyzetben kezdett el pamfletezni és ebben a helyzetben hagyta, hogy Debreczeni náci alapvetésezzen. Akkor már iszonyú gyűlölet viharzott az MDF ellen országszerte. A becsapottság érzését túlnyomóan a volt kommunista és liberálbolsevik kezekben lévő sajtó is szította, de maguk a tények elsősorban. Az írásom (Néhány gondolat) legfontosabb állítása az volt, hogy be vagyunk kerítve, és ki kell törnünk belőle. Mert nem mi okozzuk a magyarság nyomorúságát, hanem a másik oldal, amelynek a kezében a valódi hatalom megül. A pénz náluk van, afölött ők rendelkeznek, a privatizációs szerződéseket ők kötik, a legfontosabb médiumokat ők uralják, mi csak a nevünket adjuk a folyamatokhoz és ráadásul a nép nem is tudja ezt, azt hiszi, mi magunk csináljuk ezt, mi vagyunk ennyire gazemberek. Ez aztán a csapda! Ebből kell kitörni.

A felvezetés, a helyzetelemzés pedig elmagyarázta, hogy az uralkodó réteg, a törpe kisebbség az az 1945-óta több átváltozáson átesett, de folyamatosan uralmon maradt ávós, megtorló, pénzbirtokos elemekből álló elvtársi, majd SZDSZ-es és MSZP-s burzsoázia, amely a paktummal és a nemzetköziség segítségével a rendszerváltásban is uralkodó maradt. Ennek hatalomban hagyása magyar tragédiát fog okozni. Kimutattam, hogy az MDF kormányon van, de nincs hatalmon, ha nem tör ki ebből a helyzetből, mindent ráterhelnek. A válasz az lett, hogy dolgozatom náci alapvetés és mindenkit felsorakoztattak ellenem. Néhány jó barátom úgy védett meg, hogy írásom nyolcvan, nyolcvanöt százalékával egyetért és bizonyosan nem vagyok antiszemita, mert soha nem tettem az évek során olyan kijelentéseket, amelyek erre mutattak volna, ma már csak azt mutatja meg, hogy milyen mértékben szorult ki a magyarság a hatalomból. Írásomnak éppen az a tíz-tizenöt százaléka volt ugyanis a legfőbb állítása, az amiért az egészet megírtam. Azt azonban már nem lehetett vállalni, mert az már antiszemitizmus volt, illetve annak lehetett minősíteni és annak vállalása a hatalomból, pontosabban minden munkából és a közösségből való kipenderítéssel járt volna. Mert 1992-ben a Bilderberg-embereknek már nem a tényállításokat kellett cáfolniuk Magyarországon, azt hogy kié a pénz, kié a média, kié a hatalom, személy szerint, párt szerint és fajta szerint, hanem azt kellett kérdezniük, hogy aki a hatalom hovatartozására rákérdez antiszemita-e. Ennyi elég volt. S ha igen, miért és menyire. Ha az antiszemitizmus beszél belőle, akkor a privatizációs szerzésre vonatkozó kérdése érvénytelen. Aki pedig ezt a kérdezőt védi, nem ismételheti meg a kérdést, hanem azt a felmentősdit kell előadnia, hogy aki mondja nem antiszemita. Ezt azonban soha nem lehetett bebizonyítani, mert a sajtó nem hagyta és így a pénzre, a privatizációra vonatkozó kérdés érvénytelen maradt.

Sajnos azonban súlyos jóslatom, a nép és az elit végzetes kettészakadása, a nép passzív tűrésbe fordulása, amelyet most, utólag súlyosabb, történelmibb teljességű jóslatnak tartok, mint magát a tanulmányomat – bekövetkezett. A beletörődés és az önfeladás társadalma lettünk. A tanulmányom miatt kizártak az MDF-ből ez utóbbi előrelátásom nem hallotta meg jóformán senki. Senki, akit illetett, senki, aki tehetett volna valamit nem tett semmit, s riadtan menekült a Bilderberg csoport terrorja elől.

Mérlegem? Nincs mivel dicsekednem. A leleplezés után tizennyolc évvel még fennállt az a rendszer, amelyet lelepleztem. A párt és a mozgalom, amelyet magam köré hívtam és amely a magyar tisztesség, a kurucos csakazértis! bátorságával, önfeláldozásával körém állt és felejthetetlen élményekben, részesített, belehullott az időbe. A nagy seregléseknek már csak az emléke sajog. Köszönök mindent a társaknak, az önfeláldozóknak, a szerényeknek és a talpasoknak, a kitartóknak és a hívőknek. Eszméink, vállalásunk, hitünk átszűrődött egy másik nemzedékbe és most azok állnak helyt – talán – a globalizmus megújuló tornádói alatt, akik akkor ellenfeleim voltak, s akiket fiatalságuk és a tapasztalatlanságuk is a másik oldalra sodort. De az idő, a sors igazságot tett. Ha úgy nem is, ahogy elképzeltük és vártuk, mert úgy már nem is lehet, ha sokkal nehezebb körülmények között is, egy szinte háborúsan porig rombolt hazában, mégis újra megindul az élet.

Nehéz kimondanom, mert félek az elfogódottságtól: a magyar élet. A többi pedig nem számít, vagy ahogyan Tömörkény István árvízi mentésen ingyen dolgozó tiszai szegény embere mondja: „nem számos, nem uraknak történt”.

Oldal: Csurka István politikai írásaiból
"Hal helyett hálót!" Önfoglalkoztatás állami segítséggel. - © 2008 - 2024 - felemeltfejjel.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat